°Ã©°ù»åé²õ
Milyen szerepet tölthetnek be nők a szolgálatban?
³Õá±ô²¹²õ³ú
A nÅ‘k szerepvállalása a szolgálatban egy olyan terület, amely a bibliahű keresztyének között nézeteltérésre adhat és ad is okot. A megoszlás olyan szentÃrási szakaszok köré csoportosul, amelyek megtiltják a nÅ‘knek, hogy felszólaljanak a gyülekezetben, vagy hogy a férfiakon uralkodjanak (1Timóteus 2:12, vö. 1Korinthus 14:34). A nézeteltérés abból fakad, hogy ezek a szakaszok csak arra a korszakra vonatkoztak-e, amelyekben Ãródtak, vagy nem. Némelyek azt állÃtják, hogy mivel „nincs zsidó, sem görög,... nincs férfi, sem nÅ‘, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban" (Galata 3:28), a nÅ‘k szabadon végezhetnek bármilyen szolgálatot, amely a férfiak elÅ‘tt nyitva áll. Mások azt tartják, hogy az 1Timóteus 2:12 ma is érvényben van, hiszen a parancs alapja nem kultúrspecifikus, hanem egyetemes jellegű, lévén, hogy a teremtés rendjében gyökerezik (1Timóteus 2:13-14).
Az 1Péter 5:1-4 az elöljárói tisztség követelményeit sorolja fel. Az Újszövetség hat alkalommal használja a görög preszbüterosz szót az érett, férfi felügyelÅ‘re. A szó hÃmnemben szerepel. A nÅ‘nemű forma, preszbütera, soha nem fordul elÅ‘ elöljárókra vagy pásztorokra vonatkozóan. Az 1Timóteus 3:1-7-ben található felsorolás alapján a presbiter/vén szerepe felcserélhetÅ‘ a püspök/pásztor/elöljáró szerepével (Titusz 1:6-9, 1Péter 5:1-3). Mivel az 1Timóteus 2:12 szerint a nÅ‘ nem tanÃthat és nem uralkodhat a férfin, világosnak tűnik, hogy a presbiteri és pásztori tisztség – amely a gyülekezet tanÃtásával, vezetésével és lelki növekedésének felügyeletével jár (1Timóteus 3:2) –, csak férfiaknak tartható fenn.
A presbiter/pásztor/püspök azonban az egyetlen tisztség, amely a férfiaknak van fenntartva. A nÅ‘k mindig is jelentÅ‘s szerepet töltöttek be az egyház növekedésében; mi több, Krisztus keresztre feszÃtésének kevés tanúi közt is ott vannak, miközben a legtöbb tanÃtvány elmenekült (Máté 27:55, János 19:25). Pál apostol nagyra tartotta a nÅ‘ket, és több, gyülekezetekhez cÃmzett levelében név szerint köszönt konkrét asszonyokat (Róma 16:6,12, Kolossé 4:15, Filippi 4:2-3, Filemon 1:2). Ezekre a nÅ‘kre Pál a munkatársaiként utal, akik nyilvánvalóan az Urat szolgálták az egész gyülekezet javára (Filippi 4:3, Kolossé 4:14).
A korai egyházban a tisztségeket azért hozták létre, hogy a test szükségleteit betöltsék. Noha számos mai gyülekezet felcseréli az elöljáró és diakónus szerepeit, ezek külön tisztségek. A diakónusok arra hÃvattak, hogy a felmerülÅ‘ fizikai szükségleteket betöltsék (ApCsel 6:2-3). Semmilyen tiltást nem találunk arra vonatkozóan, hogy a nÅ‘k ekképpen szolgálhatnának. Ami azt illeti, a Róma 16:1 arra engedhet következtetni, hogy egy Fébé nevű asszony a római gyülekezet megbecsült diakonisszája volt.
Arra sem találunk a SzentÃrásban tiltást, hogy egy nÅ‘ dicsÅ‘ÃtésvezetÅ‘, ifjúsági vezetÅ‘ vagy a gyermekmunka vezetÅ‘je legyen. Az egyetlen korlátozás az, hogy ne gyakoroljon a férfiak fölött lelki hatalmat. Mivel úgy tűnik, hogy a SzentÃrás a lelki hatalom kérdésével foglalkozik inkább, semmint a funkciójával, bármilyen szerepkör betöltése megengedett, amely nem helyezi az asszonyt lelki hatalommá felnÅ‘tt férfiak fölé.
English
Milyen szerepet tölthetnek be nők a szolgálatban?