éé
Ki kap bebocsátást Isten országába? Hogyan biztosíthatom be az örök életemet?
á
Érdemes szembenéznünk a tényekkel. Lehet, hogy az örökkévalóságba való átlépésünk napja közelebb van, mint azt gondolnánk, avagy senki sem tudja, hogy hány napja van még itt ezen a földön. Hogy erre azonban kellőképpen fel legyünk készülve, mindenekelőtt e következő igazság ismerete szükséges: nem mindenki jut majd a mennybe. Mégis akkor hogyan győződhetünk meg arról, hogy mi vajon azok közé tartozunk-e, akik bejutnak a mennybe? Már majdnem kétezer év is eltelt azóta, hogy Péter és János apostol Jézus Krisztus evangéliumát hirdette az egybegyűlt nagy jeruzsálemi tömegnek. Péter ekkor valami olyat mondott, ami egészen posztmodern korunkig visszhangzik: „...nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk” (Apostolok Cselekedetei 4:12, MBT).
Ez már azokban a napokban sem volt politikailag korrekt üzenetnek tekinthető, nem hogy a napjaink „minden út a mennybe vezet”-felfogásával telített légkörben. Manapság sokan gondolják úgy, hogy Jézus nélkül is részük lehet a mennyben. A (személyes) megdicsőülés ígéretét persze szívesen fogadják, a kereszt és annak üzenete viszont már nem érdekli őket, még kevésbé az, Aki ott függött a kereszten, és minden ember bűneiért az életét adta. Sokan egyszerűen nem akarják elfogadni, hogy Jézus az egyetlen út, és minden erejüket latba vetve más utat, utakat keresnek. Jézus azonban arra figyelmeztet bennünket, hogy rajta kívül nincs más mennybe vezető út, ha pedig ezt az igazságot figyelmen kívül hagyjuk, akkor az örökkévalóságot a pokolban fogjuk tölteni. Ő világosan a tudtunkra adta, hogy „aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta” (János 3:36, MBT). A mennybe való bejutás kulcsa nem más, mint a Jézus Krisztusba vetett hit.
Egyesek azzal jönnek, hogy már milyen kicsinyes húzás volna is az Istentől, ha csak egyetlen egy olyan útról gondoskodott volna, ami a mennybe vezet. Az emberiség Isten ellen való lázadását észbe véve, azonban inkább nem csekély nagyvonalúságra vall az, hogy egyáltalán gondoskodott számunkra egy mennybe vezető útról. Mi mindannyian kárhoztató ítéletet érdemlünk, Ő azonban mégis menekülő utat kínál fel nekünk. Ezért küldte el értünk egyszülött Fiát, hogy bűneinket magára vállalva Ő haljon meg azokért helyettünk. Lényegtelen, hogy ezt ki és mennyire tartja szűk vagy tág látókörű dolognak, ez maga az igazság. Az örömhír az, hogy az Úr Jézus meghalt értünk, de testben fel is támadt; mindazok pedig, akik hittel fogadják ezt az örömhírt, vagyis az evangéliumot, azok be fognak jutni a mennybe.
Manapság sokan egy olyan felhígított evangéliumban hisznek, ami teljesen eltörli a bűneik megbánásának szükségességét hirdető üzenetet. Ők rendre egy szerető, minden ítélkezéstől mentes Istenben akarnak hinni, Akinél semmi szükség nincs bűnbánatra és életvitel-változásra, Aki csak unottan vállat ránt a bűnre. Ők ilyen és ehhez hasonló dolgokat mondanak: „Hiszek Jézus Krisztusban, de az én Istenem nem ítélkezik. Az én Istenem senkit sem küldene a pokolra.” Jézus azonban számos alkalommal beszélt a pokolról, magát pedig azon Megváltónak jelentette ki, Aki az egyetlen mennybe vezető utat ajánlja fel (az emberiségnek). Ha ezt nem fogadjuk el, akkor azzal valójában Őt tagadjuk meg, hiszen Ő ma is így szól: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam” (János 14:6, MBT).
A kérdés tehát továbbra is nyitott: vajon ki kap bebocsátást Isten országába? Hogyan biztosíthatom be az örök életemet? Mindkét kérdésre egyértelmű választ kapunk, ha közelebbről megnézzük, hogy kik azok, akiknek van-, és kik azok akiknek nincs örök életük: „Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban” (1János 5:12, MBT). Az örökkévalóságot azok töltik a mennyben, akik hisznek Krisztusban, akik az Ő önkéntes áldozatát minden bűnükért való elégséges fedezetnek tekintik, és akik engedelmesen követik Őt. Akik viszont elutasítják Őt, azok nem. „Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében” (János 3:18, MBT).
A menny csodálatos lesz azok számára, akik személyes Megváltójukként fogadják be Jézus Krisztust (a szívükbe), a tüzes tó kínkeserves gyötrelme pedig azokra vár, akik elutasítják őt. Az elveszőfélben lévő embertársainknak címzett üzenetünk sokkal sürgetőbben jutna kifejezésre, ha megértenénk, hogy mit fog Isten szentsége és igazsága tenni azokkal, akik elutasítják az egyszülött Fia, Jézus Krisztus által szerzett teljes bűnbocsánatot. Valósággal lehetetlen a Bibliát anélkül olvasni, hogy ez ne tűnne szembe. A Biblia félreérthetetlenül állítja, hogy csupán egyetlen mennybe vezető út létezik, mégpedig maga Jézus Krisztus. A figyelmeztetés ma is így hangzik: „Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják” (Máté 7:13–14).
Csak egy út vezet a mennybe, akik pedig ezen az egy úton járnak, azok garantáltan be is jutnak oda. Azonban nem mindenki lép rá erre az útra. Kedves olvasónk, veled vajon mi a helyzet?
Döntést hoztál ma Krisztus mellett annak alapján, amit itt olvastál? Ha igen, kérlek kattints a lejjebb lévő “Ma elfogadtam Krisztust”-feliratú gombra. English
Ki kap bebocsátást Isten országába? Hogyan biztosíthatom be az örök életemet?