éé
Az üdvösség egyedül hit által-, vagy hit és cselekedetek által van?
á
Mai cikkünkben a keresztény teológia valószínűleg legfontosabb kérdését feszegetjük. Ez a kérdés váltotta ki a reformációt – a protestáns egyház kiválását a katolikus egyházból. E kérdés mentén húzódik a legmarkánsabb törésvonal-, és egyben a legnagyobb különbség a bibliai kereszténység és a “kereszténynek” nevezett egyéb csoportosulások között. Mit mondhatunk tehát, az üdvösség egyedül hit által van, vagy a hit mellett cselekedetek is elengedhetetlenül szükségesek annak eléréséhez? Kizárólag azért üdvözül az ember, mert hisz Jézusban, vagy bizonyos dolgokat kötelezően meg is kell tegyen?
Az egyedül hit általi-, vagy hit és cselekedetek általi üdvösség kérdése azért is olyan összetett, mert van néhány tartalmilag nehezen összeegyeztethető bibliai igeszakasz e témában. Hasonlítsuk össze a Róma 3:28-at, a Róma 5:1-et, valamint a Galata 3:24-et a Jakab 2:24-gyel. Néhányan különbséget vélnek felfedezni az előbbi három, Pál apostolhoz köthető igeszakasz (üdvösség csak hit által)-, valamint a Jakab apostol által közvetítettek között (üdvösség hit és tettek által). Az igazság azonban az, hogy Pál és Jakab apostol teológiai nézetei között semmiféle ellentmondás nincs. Egyes hívek között egyetlen pontot illetően nincs egyetértés, mégpedig a hit és tettek viszonyát illetően. Pál apostol dogmatikusan azt állítja, hogy a megigazulás egyedül az Úr Jézus Krisztusba vetett hit által megy végbe (Efézus 2:8-9), míg a Jakab által közölt igéből első ránézésre úgy sejlik, hogy ehhez a hit és a cselekedetek egyaránt szükségesek. E látszólagos ellentmondást úgy oldhatjuk fel, ha közelebbről megvizsgáljuk, hogy miről is beszél pontosan Jakab. Jakab elsősorban annak a hiedelmét cáfolja, hogy egy személynek jó tettek nélkül is lehet helyes a hite (Jakab 2:17-18). Ezzel szemben inkább azt hangsúlyozza, hogy az őszinte Krisztus-hit megváltozott életet és jó cselekedeteket is eredményez (Jakab 2:20-26). Jakab nem azt mondja, hogy a megigazulás hit és tettek által történik, hanem azt emeli ki, hogy amennyiben valaki már megigazult hit által, akkor jó tettek is megmutatkoznak majd az életében. Aki hívőnek mondja magát, vagyis azt állítja, hogy hisz a Jézus Krisztus általi üdvösségben, jó tettei viszont nincsenek, az valójában minden bizonnyal még nem jutott el a Krisztusban való hitre (Jakab 2:14, 17, 20, 26).
Pál apostol az általa közvetített írásokban ugyanezt állítja. A hívők életében a Szent Lélek által termett jó gyümölcsök listáját a Galata 5:22-23 passzusban találjuk. Ezek a gyümölcsök csak azután válhatnak láthatóvá az életünkben miután hit által megtértünk az Úrhoz. Nem arról van tehát szó, hogy a megtérés előfeltételeként kéne meghozni ezeket a gyümölcsöket, vagyis cselekedetek által üdvözülni (Efézus 2:8-9), hanem ezen gyümölcsök és jó tettek épp, hogy a megtérés következményei. Pál apostol arra is kitér, hogy a hívők valójában jó cselekedetekre lettek megteremtve (Efézus 2:10) – vagyis a Krisztusban már hitre jutott emberek lettek azokra teremtve, nem pedig a hitre törekvők! Nincs tehát semmilyen tanbeli különbség a Pál apostol és a Jakab apostol által közölt, Szent Lélektől ihletett írások között, hiszen azokban egyaránt az áll, hogy az újjászületett hívő ember élete (a tettek tekintetében is) megváltozik: “Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre” (2Korinthus 5:17, MBT). Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy a Jakab és Pál által közölt, Istentől való Igék egységes álláspontot vázolnak fel a lelki üdvösség elérését illetően. Úgy is mondhatnánk, hogy ugyanazt a dolgot más-más szemszögből világítják meg (az üdvösség elérésének egyedüli előfeltétele a hit, míg a már elért üdvösség következménye a szent életvitel, a jó tettek – a fordító megjegyzése). Pál apostol arról ír, hogy a megigazuláshoz egyszerűen csak a Jézus Krisztusba vetett hitre van szükség, míg Jakab apostol arról értekezik, hogy ez a Krisztusba vetett hit jó tetteket eredményez. English
Az üdvösség egyedül hit által-, vagy hit és cselekedetek által van?