°Ã©°ù»åé²õ
A dekonstrukcionista módszer vajon a Biblia helyes értelmezési kÃsérlete?
³Õá±ô²¹²õ³ú
Alapjában véve a dekonstrukcionizmus a szövegkritikai mozgalom elméleti fundamentumát képezi. Egyetemesen tagadja, hogy egy szöveg, vagy bármely szövegrészlet, objektÃvan és helyesen értelmezhetÅ‘ volna. A dekonstrukcionista szövegelemzés elméletének középpontjában két feltételezés áll. Az elsÅ‘ feltételezés szerint egyetlen egy irodalmi szövegrészletnek sincs egy megbÃzható, következetes és egybefüggÅ‘ értelmezése. A második ilyen feltételezés szerint az adott mű Ãrója sokkal kevésbé felelÅ‘s műve tartalmáért, mint a kultúra személytelen hatása, mely például magában a nyelvben nyilvánul meg. Az Ãró tudattalan és tudat alatti impulzusai, eszméi szintén nagyobb befolyással bÃrnak, mint tudatos törekvései. Ezek fényében tehát megállapÃthatjuk, hogy a dekonstrukcionista megközelÃtés legalapvetÅ‘bb elképzelései is élesen szembemennek a SzentÃrás azon világos kijelentésével, mely kimondja, hogy az abszolút igazság létezik, és hogy az meg is ismerhetÅ‘ (V.Mózes 32:4;Ézsaiás 65:16;János 1:17-18;János 14:6;János 15:26-27; Galátabeliekhez 2:5).
A bibliai szövegelemzés dekonstruktivista megközelÃtése a posztmodernizmusból nÅ‘tte ki magát. A posztmodern filozófia alapjában tagadja az abszolút igazság puszta létezését is. Ez nem kevesebb, mint az egyik legnagyobb logikai hiba, amit bárki is véthet. Az abszolút igazság létének tagadása egy logikailag helytelen következtetés eredménye, egy önellentmondás. Az abszolút igazság létezését nem lehet tagadni, hiszen ha valaki azt állÃtja, hogy abszolút igazság nem létezik, akkor máris egy abszolút érvényű kijelentést tett. Ebben az esetben visszakérdezhetünk, hogy az elÅ‘bbi a kijelentésében abszolút biztos-e az illetÅ‘. Ha igennel felel, akkor máris a saját premisszájának (elÅ‘tételének) ellentmondó állÃtást tett.
Más filozófiákhoz hasonlóan, melyek szintén mind a posztmodernizmusban gyökereznek, a dekonstrukcionizmus is az ember függetlenségét ünnepli, és az emberi értelemre támaszkodva határozza meg saját igazságát. Mind a posztmodernizmus-, mind pedig a dekonstrukcionizmus szÃvében az emberi büszkeség bújik meg. A dekonstrukcionista megközelÃtés szerint azt kell keresni, hogy milyen személyes és szociális motivációk állnak a Biblia szövegének hátterében, hogy meghatározhassuk, hogy „valóban mirÅ‘l is szól" a Biblia. Ennek az az eredménye, hogy a szóban forgó szövegrészt teljesen szubjektÃv módon értelmezik. Ahelyett, hogy elfogadná azt, amit a Biblia valóban állÃt, a dekonstrukcionista szövegkritikus eléggé beképzelt ahhoz, hogy azt higgye, hogy Å‘ lesz az, aki a szöveg „valós" vagy éppen „rejtett" tartalmát képes felfedni. Ha azonban magát a dekonstrukcionizmust is dekonstrukcionista módon közelÃtenénk meg, vagyis logikáját önmagára is alkalmaznánk, akkor minden dekonstrukcionista állÃtást Ãzeire téphetnénk szét, hogy aztán megállapÃthassuk, hogy mit is mondtak „valójában" a dekonstrukcionisták. Ez nem más egy tautológikus (önigazoló, önnön farkába harapó, vég nélkül körben forgó) érvelés, vagy pontosabban csak egy önellentmondás. Ha csak kicsit is közelebbrÅ‘l vizsgáljuk, akkor meglátjuk, hogy ez gondolkodásmód már alapjaiban is mennyire hamis és suta. Ekkor az ember szinte nem is tud másra gondolni, mint amit Isten Igéje már évezredekkel elÅ‘tt oly világosan kijelentett: „Mert e világ bölcsesége bolondság az Isten elÅ‘tt. Mert meg van Ãrva: Megfogja a bölcseket az Å‘ csalárdságukban." (1.Korinthusbeliekhez 3:19).
A dekonstrukcionista megközelÃtés nem azért kutatja a Bibliát, hogy az Ãró által közvetÃteni kÃvánt tartalmat megértse, hanem csak azért, hogy a szöveg mögött feltételezett kulturális és szociális mozgatórugókat kipeckelje. Az adott szövegrész értelmének csak a dekonstrukcionista szemléletű értelmezÅ‘ fantáziája szabhat határt. Számára nem létezik olyasmi, mint helyes vagy helytelen értelmezés, hanem a szöveg azzá válik, amivé az olvasója álmodja. Csak gondoljunk bele, hogy hova vezetne az, ha jogi szövegeket is Ãgy értelmeznénk (pl. egy közjegyzÅ‘i okiratot, vagy mondjuk egy örökösödési nyilatkozat szövegét). Ha a SzentÃrást a fenti módon közelÃtjük meg, akkor soha sem jutunk majd el arra a felismerésre, hogy a Bibliában Isten szól az emberiséghez, és hogy az igeversek jelentése is magától IstentÅ‘l jön.
Ahelyett, hogy az idÅ‘nket a posztmodern és a dekonstrukcionizmus elméleteinek taglalásával vesztegetnénk, összpontosÃtsunk inkább arra, hogy Jézust Krisztus magasztalva fáradhatatlanul hangsúlyozzuk a SzentÃrás — isteni ihletettségébÅ‘l fakadó — autoritását életünkben, valamint azt, hogy Isten Igéje egyedül elegendÅ‘ lelki üdvünk elnyeréséhez. A Rómabeliekhez Ãrt levél 1:21-22-es igehelye jól foglalja össze a dekonstrukcionisták elméleteit: „Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsÅ‘Ãtették Å‘t, sem néki hálákat nem adtak; hanem az Å‘ okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az Å‘ balgatag szÃvök megsötétedett. Magokat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek. "
English
A dekonstrukcionista módszer vajon a Biblia helyes értelmezési kÃsérlete?