°Ã©°ù»åé²õ
Miért tanÃtott Jézus példázatokban?
³Õá±ô²¹²õ³ú
Azt szokták mondani, hogy a példázat egy földi történet mennyei jelentéssel. Az Úr Jézus gyakran használt példázatokat mély, isteni igazságok illusztrálásaként. Az ilyen történetek könnyen felidézhetÅ‘ek, szereplÅ‘i markánsak, és szimbólumai jelentésgazdagok. A judaizmusban a példázatokat széles körben használták. Szolgálatának egy bizonyos pontja elÅ‘tt Jézus sok szemléletes analógiát használt olyan tárgyakkal, amelyeket mindenki ismert (só, kenyér, bárány, stb.), és amelyeknek a jelentése elég világos volt a tanÃtásaiban. A példázatok több magyarázatra szorultak, és egy adott ponton túl Jézus elkezdett kizárólag példázatokban tanÃtani.
A kérdés az, hogy miért akarta Jézus, hogy a legtöbb ember tűnÅ‘djön a példázatok jelentésén? Az elsÅ‘ alkalommal a magok és a talajtÃpusok példázatát mondta el. MielÅ‘tt megmagyarázta volna a példázatot, a tanÃtványait félrehÃvta a tömegtÅ‘l. Megkérdezték tÅ‘le, hogy „Miért beszélsz nekik példázatokban?" Jézus azt felelte nekik: „Mert nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait, de azoknak nem adatott meg. Mert akinek van, annak adatik, és bÅ‘velkedik, akinek pedig nincs, attól az is elvétetik, amije van. Azért beszélek nekik példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, és nem értenek. Beteljesedik rajtuk Ézsaiás jövendölése:
Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne ismerjetek! Mert megkövéredett e nép szÃve, fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szÃvükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyÃtsam Å‘ket. A ti szemetek pedig boldog, mert lát, és fületek boldog, mert hall. Bizony, mondom néktek, hogy sok próféta és igaz kÃvánta látni, amit láttok, de nem látták, és hallani, amit hallotok, de nem hallották" (Máté 13:10-17).
EttÅ‘l a ponttól kezdve, amikor Jézus példázatokban beszélt, csak a tanÃtványoknak magyarázta el a jelentést. De azokat, akik folyamatosan elutasÃtották az üzenetét, lelki vakságban hagyta, hogy tűnÅ‘dniük kelljen a jelentésen. Világos különbséget tett azok közt, akiknek „volt füle a hallásra" és azok közt, akik megmaradtak hitetlenségükben, akik mindig hallanak, de igazából soha nem fogják fel a hallottakat, és „mindig tanulnak, de az igazságot sohasem ismerik meg" (2Timóteus 3:7). A tanÃtványok lelki tisztánlátást nyertek, amely révén megértették a Lélek dolgait. Mivel elfogadták az igazságot Jézustól, több igazságban részesültek. Ma is igaz ez a hÃvÅ‘kre, akik a Lélek ajándékát kapták – azét a Lélekét, aki elvezet minket minden igazságra (János 16:13). Megnyitotta a szemünket, hogy lássuk az igazság fényét, és a füleinket, hogy halljuk az örök élet édes szavait.
Az Úr Jézus tudta, hogy az igazság nem minden fülnek kellemes melódia. Egyszerűen fogalmazva, vannak olyanok, akik sem érdeklÅ‘dést, sem figyelmet nem tanúsÃtanak Isten dolgai iránt. Miért beszélt tehát példázatokban? Azok számára, akik Å‘szintén szomjúhozzák Istent, a példázatok hatékony és emlékezetes eszközei az isteni igazságok átadásának. Az Úr példázatai rengeteg igazságot tartalmaznak nagyon kevés szóban, és mivel a példázatok tele vannak képekkel, könnyen lehet rájuk emlékezni. Ezért a példázatok áldást jelentenek a készséges fülek számára. De azok számára, akiknek szÃvük és fülük zárva van az igazság elÅ‘tt, a példázatok egy fajta Ãtélethirdetés is.
English
Miért tanÃtott Jézus példázatokban?